Bizonyára azt hinnénk, hogy a képességeink csak és kizárólag lexikálisak és gyakorlatiasak lehetnek, viszont sajnos ez nem így van. Manapság két különböző csoportba lehet sorolni ezeket. Soft vagy hard skillek azaz a „puha vagy kemény készségek” Na de mi a különbség a kettő között?
A soft skillek közé tartoznak azok a szociális, interperszonális készségek, mint például a problémamegoldás, érvelés, alkalmazkodókészség és kommunikációs mód, magyarán azok a tulajdonságok, amelyeket a mindennapi életben az emberi kapcsolatainkban is használunk.
Ezeket a tulajdonságokat papírral szinte lehetetlen felmérni, hiszen az önéletrajzban csak az egyén végzettségéről, képesítéséről kapunk információt, az együttműködésre való hajlamáról, a kommunikációs képességéről az érzelmi intelligenciájáról pedig nem.
A soft skillek „meglétét” és hatékonyságát többféleképpen ellenőrizhetjük. Az egyik módszer, ha élünk a kapcsolati hálónk adta lehetőségekkel és más forráson keresztül információt szerzünk az adott jelöltről. Mennyire rugalmas, mennyire tud jól kommunikálni, milyen a tárgyalóképessége?
A másik módszer – és egyben legjobb – amikor mi magunk győződünk meg arról, hogy milyen is az adott egyén soft skillje, egy személyes állásinterjú formájában.
Ahhoz, hogy rájöjjünk mely területeken kell fejlődnünk elengedhetetlen, hogy tudjuk, miben szenvedünk hiányt és mely készségünket kell fejleszteni. Ehhez létfontosságú a jó önismeret. Fel kell mérnünk, hogy az adott helyzetben hogyan reagáltunk, mit éreztünk, mit és milyen stílusban válaszoltunk, mennyire voltak ezek a reakciók és érzelmek összhangban céljainkkal / motivációnkkal, valamint a környezet reakcióját és visszajelzését is figyelembe kell venni.
Először önmagunkban kell tehát rendet tenni, meg kell tanulni az érzelmeinket kezelni, szinkront kell teremteni a motiváció és a szándékaink között. Akkor tekinthetjük a soft skilljeinket fejlettnek, ha frusztráltan, ingerülten is képesek vagyunk erőszakmentes párbeszédet folytatni a másik féllel és hatékonyan átadni mondandónk lényegét.