Eljárt az idő az önéletrajzok felett?

Eljárt az idő az önéletrajzok felett?

Önéletrajz – egy őskori maradvány? A jelentkezők oldaláról nem ad semmilyen kifejezőerőjű képet.

Sok egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó Németországban meg van afelől győződve, hogy ők a munkaadó klasszikus jelentkezési eljárásain keresztül nincsenek megfelelően kiértékelve. Szerintük az önéletrajz nem szolgálhat elegendő információval a megpályázott pozícióra való alkalmasságukat illetően.

Majdnem kétharmada a munkakeresőknek (62%) hiszi, hogy legalább egy jelentkezésük azont bukott el, hogy önéletrajzuk az adott pozícióra való rátermettségükről nem adott megfelelő képet. Ezen frusztrációból fakadóan, minden ötödik visszautasított jelentkező már többé nem pályázott az adott céghez, ahol visszautasítással találkoztak. Emellett jelentkezők 51%-a nem érti, hogy a munkaerőhiány korában miért csak elenyésző százaléka a jelentkezőknek jut el a személyes interjúkig. Többek között ezekre jutott a > Viasto által megrendelt „Hidden Talents“ nevű tanulmány, amely keretén belül 845 egyetemi végzettséggel rendelkező, 18 és 69 év közötti olyan jelentkezőket kérdeztek, akik az utóbbi 12 hónapban pályáztak állásokra.

A jelentkezők az akarják, hogy Soft Skill-eiket a munkaadók hatékonyabban mérjék

A megkérdezett jelentkezők kétlik, hogy az ő munkaalkalmasságuk az önéletrajzaikban kifejezésre kerülhetnének. Mindenekelőtt a nem szaktudással kapcsolatos készségekről van itt szó, a Soft Skill-ekről (a szakismereteken, tanulmányokon, szakmai tapasztalatokon kívül eső készségek), amelyeket az jelentkezési folyamatokban a cégek oldaláról figyelmen kívül hagynak. 32%-a a jelentkezőknek az önéletrajzokat hiányosnak, elégtelennek tartja ahhoz, hogy azokon keresztül személyes erősségeiket közvetíteni tudják. 56%-a a tanulmány résztvevőinek van azon a véleményen, hogy az empatikus készségeknek sokkal nagyobb szerep kellene jutnia a jelentkezési folyamatok során. Ez a szám a fiatal jelentkezők (18 és 29 év között) körében már 60%. Ezen kívül a megkérdezettek fele gondolja úgy, hogy a munkáltatók túlságosan kis mértékben veszik figyelembe a munkaspecifikus motivációkat.

Míg a jelentkezők 41%-a a potenciális munkáltatót azalapján választják ki, hogy az ő ismereteik a kiírt állás munkaleírásához passzolnak-e, addig a válaszadók 31%-a azt is megvizsgálja, hogy személyiségükben is illenek-e az adott vállalathoz. A fizetés csak 29%-ban döntő faktor.

Rossz az önéletrajzok jelentkezők általi megítélése

A tanulmány résztvevőit megkérték arra is, hogy osztályozzák azt, miként kerül előtérbe egy pályázó egyénisége a jelentkezési folyamatok során. A klasszikus önéletrajzokat átlagosan1,4-re osztályozták, míg a hölgyek 1,2-re. Ezzel szemben a személyes interjúk átlag osztályzata 3,3. A fiatal válaszadók a Video-interjúkat 2,8-ra értékelték.

A kísérő levél, táblázatos önéletrajzok vagy a munkabizonyítványok mára már nem kritériumai annak, hogy megtalálják a megfelelő pályázót, ugyanis ilyenkor csak életútpontokat és vélt szakismereteket sorolnak csak fel. A személyes alkalmasságról ugyanakkor nem árulnak el semmit az ilyen önéletrajztípusok, így Martin Becker (a Viasto üzletvezetője) a tanulmány eredményeiről. Sok, úgynevezett rejtett tehetség , akik alkalmasak lennének egy adott pozíció betöltésére, nem részesül pozitív elbírálásban a klasszikus kiválasztási folyamatok során. Ezért kellene a vállalatoknak több esélyt biztosítania a jelentkezők számára személyes interjúkra, amely során meg tudnák magukat mutatni ezen rejtett tehetségek is, még akkor is, ha az önéletrajz alapján nem 100%-osan illenek a pozíció követelményeihez.

 

Forrás:
https://www.personalwirtschaft.de/recruiting/personalauswahl/artikel/aus-bewerbersicht-ist-der-lebenslauf-nicht-aussagekraeftig-genug.html