Facebook pixel
Vissza a Blogokhoz
Blog Img

Az irodák világa a 20. században

​Az utóbbi 1.5 lassan 2 év meghatározó slágere a Covid és az ezzel együtt megváltozott munkakörülmények. A home office mint vállalati juttatási csomag, a zoom meetingek, a késő hang és akadozó kép pedig több millió ember számára váltak napi rutinná.

Az irodák egy bizonyos mértékben háttérbe szorultak, megváltoztak, de fontos kiemelni hogy nem csak a járvány hozott gyors változást, hanem az elmúlt évtizedek is jelentősen befolyásolták az „irodai életet” és változtatták meg a vállalati kultúrát. Vessünk egy pillantást az irodák világára a 20. században…

A kezdetek

A négyzetes, „blokkos” irodák kezdete 1964-ben kezdődött, amikor is Robert Propst feltalálta / megalkotta az „action office” fogalmát. Elképzelése szerint ez a felépítés növeli majd a munkavállalók boldogságát és a privát szféráját, ám az „első generáció” 1964-ben nem aratott sikert a munkáltatók körében. Második generációs blokkok ugyanakkor 1968-ban kezdtek el terjedni igazán. Legnagyobb előnye az újabb generációnak, hogy mobilis kialakítású volt, falait mozgatni lehetett, amely által maximálisan ki tudták használni a rendelkezésre álló teret.

Az 1980-ra a munkáltatók rájöttek, hogy a vállalati kultúra jelentős kihatással van a munkavállalók – és ezáltal – a cég eredményeire teljesítményére is. Ekkoriban robbant be egy, a hatékonyságot előtérbe helyező szemléletmód, ahol nem csak a költség, de a hely kihasználásra is maximálisan törekedtek.Ennek eredményeként még nagyobb teret kaptak a „négyzetes / blokkos felépítésű” terek. Minden munkavállaló rendelkezett egy „fix” területtel, amelyben berendezhette a környezetét. Ez leggyakrabban nem takart többet, mint egy számítógép, fax, notesz, toll telefon és tűzőgép.

Idővel azonban a hatékonyság miatt ezeknek a blokkoknak a mérete is csökkenni kezdett azzal a céllal, hogy adott egységnyi területen minél több munkavállaló férjen el, azaz minél több profitot hozzon a cégnek. 10 év alatt – 80-as évek közepétől a 90-es évek közepéig – ezeknek a blokkoknak a mérete átlagosan 25-50%-kal csökkent. Niki Saval által készített felmérés szerint a munkavállalók 93%-a szeretett volna munkaterületet váltani mivel úgy érezték, ez a fajta berendezés nyomasztó és bezártság érzetet ad a kollégáknak. (Szemben a korábbi elképzelésekkel mely szerint növeli a boldogságot és a privát szférát)

Laza munkamorál

A 70-80-90-es években a munkavédelmi előírások és szabályok jóval lazábbak voltak csak úgy, ahogyan a vállalati munkamorál is jóval többet engedett meg. A társadalmi egyenlőtlenség miatt a nők kedvezőtlen helyzetbe kerültek, a vállalatok felsővezetői gyakran hangoztatták a „no seat at the table” kifejezést. A nemi alapú diszkrimináció egészen 1964-ig legális volt, a szexuális zaklatás fogalmát is „csak” 1975-ben vezették be.

A dohányzás – mint mai napig népszerű tevékenység – egészen a 70-es 80-as évekig megszokott volt a munkahelyen, teljesen rendben volt az, ha valaki az asztalánál pöfékelt. Érdekesség, hogy bár a főnökök bármikor rágyújthattak a munkavállalóik jelenlétében kérdezés nélkül, egy „külsős” csak akkor gyújthatott rá, ha felajánlották neki. A munkahelyi dohányzás azonban csak akkor került visszaszorulóba, amikor a különböző egészségügyi szervezetek (például az American Cancer Society) kampányolni kezdtek a munkahelyi dohányzás egészségkárosító hatásaiért.

A napi rutin kihagyhatatlan eleme, az ebéd is más volt. Teljesen megszokott volt, hogy az étkezés akár 1 óráig is eltartott, valamint az étel mellé nem mindig vetették meg az alkoholos italokat sem.

Eltelt néhány évtized és sokat fordult a világ.

Abban az időben a nagyvállalatok sokkal inkább folyamat-orientáltak voltak, azaz figyelembe vették azt, hogy az adott eredményt a munkavállaló hogyan és miként éri el, kontrollálni / optimalizálni akarták a folyamatokat amennyire csak lehetséges. Manapság már inkább az eredményorientáltság a jellemző. Lebutítva ez azt jelenti, hogy „amíg az eredmények megvannak / a munka el van végezve, nem számít a mögötte lévő folyamat.”

A munkáltatók rájöttek, hogy nem (csak) az számít, amit látnak, hanem a mögöttes, fizikai szemmel nem észlelhető dolgok még többet jelentenek. Például elviekben a blokkos irodák növelik a hatékonyságot és segítik a fókuszt, valójában kontraproduktív hatást érnek el a nyitott irodákhoz képest. Ezzel a felfogással együtt került előtérbe az úgynevezett soft skill (azaz puha képesség). Bár egy munka betöltéséhez általában egy adott végzettséget igazoló papír szükséges (ez az, amit „látnak”), mára legalább ugyanilyen fontos a soft skill (ez a mögöttes tartalom, amit nem látnak) megléte, azaz, hogy a jelentkező mennyi érzelmi intelligenciával bír, mennyire jó kommunikációs képességekkel rendelkezik mennyire hajlandó csapatban dolgozni / mennyire tanulékony.

A nemi alapú megkülönböztetés jelentős mértékben visszaszorult ugyanakkor még mindig sokat kell tenni a ezen fajta diszkrimináció teljes mértékű felszámolásáért.

Ha még többet szeretnél megtudni a soft skillekről akkor olvasd el blogunkat az alábbi linkre kattintva:https://www.kellyservices.hu/blog/2021/07/mik-azok-a-soft-skillek-es-hogyan-lehet-elsajatitani-azokat

Ha pedig úgy érzed, hogy karriered egy új szintre emelnéd akkor lesd meg állásainkat itt: https://www.kellyservices.hu/allasok