Miért a közepes tanulókból lesznek a vezetők?

​ Az ember már biztosan hallotta azt a tanácsot – főleg általános és középiskolás korában – hogy „tanulj jól és keményen, csak így lehetsz sikeres!” Ahogyan sok más, úgy ez a tanács is mára érvényét vesztette, hiszen leggyakrabban pont, a közepes tanulókból lesznek a vállalkozók, míg a kitűnő tanulók beosztottakká válnak. Fontos ugyanakkor azt kiemelni, hogy ez fordítva is megtörténhet – közepes tanulóból is lehet beosztott és kitűnő tanulóból is lehet vállalkozó, valamint érdemes megjegyezni azt is, hogy nem mindenki szeretne vezető lenni. Sokakat egyáltalán nem vonz az, hogy feljebb, magasabb pozícióba lépjenek, számukra teher és nyűg a magasabb beosztással és fizetéssel járó nagyobb felelősség.

Önmegvalósítóak

A különbség egy kitűnő és egy közepes tanuló között magában a szemléletben rejlik. A közepes tanuló az iskolát egy gyárnak fogja fel, ahol nem az önérvényesítés és önmegvalósítás a lényeg, hanem az, hogy megfeleljünk a tanárok és a környezetünk elvárásainak. Ő nem ért egyet ezzel és tényleg csak abba az irányba orientálódik, ami tényleg érdekes számára, mondhatni „lázad a rendszer ellen”. A kitűnő tanulók ezzel szemben jóval engedelmesebbek, sokkal fontosabb számukra a tanárok és az iskolai rendszernek való megfelelés sem, mint az önmegvalósítás. Nemhiába, az élet további részében is hasonlóan gondolkodnak. A közepes tanulók a felnőttvilágban is törekednek az önmegvalósításra, saját vállalkozást hoznak létre, merészebbek, jobban követik saját elképzeléseiket, álmaikat, céljaikat és kevésbé hat rájuk a szociális nyomás.

Továbbtanulás

Az iskolai évek alatt a közepes tanulók jobban megtapasztalják mi az, ami igazán érdekli őket, így a továbbtanulás terén jóval tisztábban látják a dolgokat. A kitűnő tanulók ugyanakkor sok mindenben jók, de semmiben sem igazán. Továbbtanuláskor gondot okozhat számukra a célkitűzés, hogy merre is kellene tovább menni, míg a közepes tanulók esetében már magától értetődő a dolog.

Kockázatvállalás és leleményesség

A középiskolában a 3-as diákok megtanultak kockázatot vállalni – a saját maguk szintjén – és nem tanultak olyan órákra, ami nem volt számukra érdekes. Kockázatot vállaltak azzal, hogy nem készítettek házfeladatot / készültek órára, még akkor sem, ha tisztában voltak azzal, hogy rossz jegyet is kaphatnak érte. Az így megszerzett rutint a való életben jobban tudják kamatoztatni, hiszen amíg a középiskolában a tét „csak egy rossz jegy volt”, addig a való életben egy jobb állás vagy kapcsolat is múlhat azon, hogy ki mennyire rutinos a kockázatvállalásban.

Megtanulják a kudarcot kezelni.

Mivel a középiskolában gyakran éri őket csalódottság – mivel gyakrabban kapnak rossz jegyet – megtanulják a helyén kezelni a bukást és a kudarcot. Minél többször éri őket csalódás annál könnyebben tudják feldolgozni mentálisan és annál alaposabban képesek önreflektálni. A való életben előnyükre válik, ha tudják, hogy az adott helyzetben éppen miben szenvednek hiányosságot.

Az iskola teljesen más, mint a való élet

Összességében elmondható, hogy a mai oktatási rendszer egyáltalán nincs összhangban azzal, hogy mit várnak el tőlünk a való életben, vagy éppenséggel, hogy mivel tudunk igazán boldogulni a munka világában. A rengeteg lexikális tudással nem sokra mennek a frissen érettségizett diákok, minden, ami hasznukra válhat azok az úgynevezett soft skillek amiket önmaguktól, a középiskola alatt sajátítottak el. A soft skillek közé sorolhatóak az olyan képességek, mint például a kreativitás, az érzelmi intellgiencia, a leleményesség, a kockázatvállalás és az együttműködés. A soft skillek hiánya leginkább a kitűnő tanulóknál tetten érhető, amelynek hatását az élet későbbi szakaszaiban fogják igazán megtapasztalni. Egy kitűnő tanuló valószínűleg sosem élt meg kudarcot vagy csalódást középiskolában – szemben egy közepes tanulóval -, így amikor az életben először elutasítják egy munkahelyen / nem veszik fel oda, ahová, sokkal nagyobb hatást fog rá gyakorolni az esemény.

Egyéni elképzelések és célok

A sikert a kitűnő tanulók a jó jegyekben és a dicséretekben mérik, míg a közepes tanulók többször saját maguk határozzák meg mi számukra a siker. Lehet, hogy amíg a tanárok elkönyvelik őt közepes, vagy rossz tanulónak, addig ő a maga értékrendje szerint sikeres hiszen megtanult egy olyan dolgot, ami igazán érdekli őt, amit nem tanítanak neki a középiskolában, amiből hosszútávon profitálhat.

Kiterjedtebb kapcsolati háló

A közepes tanulók tanulás helyett nem csak azzal foglalkoznak szívesen, ami jobban érdekli őket, de nagyobb hangsúlyt fektetnek a szocializálódásra, amelyből adódóan sokkal nagyobb kapcsolati hálót tudnak kiépíteni, mint a kitűnő osztálytársaik.

Nem perfekcionisták

Egy nemrégiben elvégzett kutatás szerint a 80% az új 100%! A kitűnő tanulók maximalistábbak, mint közepes társaik, amely végső soron frusztrációhoz vezethet. A 80% bőven jó, a 20%-os különbség eléréséhez kétszer annyi energiát kell befektetni, mint a 0-80%-os teljesítmény eléréséhez.