Kapunyitási pánik

​Bár a kapuzárási pánikról már sokan hallottak, a kapunyitási pánik ezzel ellentétben egy meglehetősen új fogalom, „életkezdeti” válságnak is szokták még nevezni. Mit jelent a kapunyitási pánik és kiket érint?

A kapunyitási pánikot angolul Quarterlife Crisis-nek is nevezik, legfőképpen a 20-as, 30-as éveikben járó, felsőoktatásban résztvevőket érinti.

Mi okozza?

Ha tömören szeretnénk megfogalmazni akkor a „túl sok lehetőség” a kiváltó oka a kapunyitási pániknak, de a valóságban ettől jóval többről van szó. Egyfelől valóban igaz az a megállapítás, hogy a mai világban rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, mondhatni „nincs olyan, amit ne tehetnénk meg”, mind szakmai, mind pedig magánéleti oldalon. Ennek a tetejére jön még rá egy nagy adag bizonytalanság, mivel a korábban kapott/adott „hasznos” tanácsok, mára már idejüket múlták. A fiatalok bizonytalanok és elvesztettnek érzik magukat, mivel nehezen találnak célt a megannyi lehetőség között. Saját szakmájukat is gyakran megkérdőjelezik: "Biztos ez a jó irány? / Biztosan ezt szeretném csinálni? Mi van ha mégsem ez az én utam?"

Ha karrierről van szó, bizonyára sokszor hallottuk már azt a tippet, hogy „Szerezz diplomát, hogy biztos megélhetésed legyen!” Korábban ez a tanács sokkal hasznosabb volt, mivel a mai világban a munkaerőpiac már olyan gyorsan változik, hogy a felsőoktatás nem tud ezzel lépést tartani, sőt sokszor maguk az emberek sem. Ma már nem kell egyetemi diplomát szerezni ahhoz, hogy valakinek jól fizető állása legyen, mivel számos olyan szakma van, amelyeket egyetemeken egyáltalán nem is oktatnak.

Sok fiatalra nehezedik társadalmi nyomás is, amely leginkább a magánéleti oldalon tettenérhető. Manapság az élet fontosabb eseményei, mint a párválasztás, a házasság, a családalapítás, a gyermekvállalás egyre inkább kitolódnak, mivel a mostani (Y és Z) generáció tanul a legtovább, ugyanakkor a rájuk nehezedő társadalmi elvárás nem tart lépést ezzel. 25 évesen egyszerre érzik, hogy ideje lenne párt választani, családot alapítani miközben még a második diplomáért tanulnak és szeretnének még „szabadok” maradni.

Mit okoz?

Az egyik leggyakoribb súlyos tünet a szorongás, amely fejfájással, emésztési zavarral, szédüléssel jár, de a pánikroham és depresszió is sem kizárt. A kapunyitási pánikban lévő fiatalok egyik tulajdonsága a halogatás, amikor az egyén a felsőoktatási tanulmányai késleltetésével húzza a „való életbe történő belépést”.

Megelőzés módjai

A megelőzés egyik módszere, ha valaki már nagyon korán – középiskolában – megtalálja azt, ami érdekli és motiválja őt. Azoknál az embereknél, akik hamar megtalálják érdeklődési körüket és abba az irányba is haladnak tovább, sokkal kisebb az esélye a kiégésnek és a motivációvesztésnek. A megelőzés legjobb módja, ha középiskolában a szülő hagyja a gyerekét, hogy azzal foglalkozzon, ami igazán érdekli őt. (Persze ésszerű keretek között)

A másik megoldást az jelentheti, ha a középiskolában személyiségteszttel és pályaválasztási tanácsadó segítségével támogatják a diákokat a megfelelő szakma és felsőoktatási intézmény megtalálásában, valamint csökkentik a lexikális tananyagot és növelik a gyakorlatorientált tudást.

Gondolkodj a dobozon kívül!

Ez nem csak a szülőkre, de mindenkire vonatkozik. A középiskolában a szülők elképzelései gyakran válnak az XY mérnök / informatikus / közgazdász háromszög rabjaivá, csak ebben gondolkodnak és ezeket mantrázzák a gyermeknek is. Sokan képtelenek ezeken túljutni és ha a gyerek előáll valamilyen ötlettel, hogy "én X Y leszek” akkor azt a szülő – mivel nem ismeri a témát és a területet – ellenzi. Számos olyan szakma van, amelyet egyetemeken nem feltétlenül oktatnak, mégis biztos megélhetést biztosít. Ilyen például a grafikus, 3D modellező, vagy a mozgógrafika tervező. Mivel ezen szakmák nem igazán vannak a „köztudatban” és az emberek nem is igazán nyitottak ezekre, így számos tehetség „tűnik el” más iparágakban. Például lehet, hogy aki programozónak tanul, de nem szereti annyira, egy tehetséges 3D modellező lenne, viszont korábban nem ezt a szakirányt választotta, mert nem mert belevágni.

Egy szónak is száz a vége, „gondolkodjunk a dobozon kívül”, és ragaszkodjunk ahhoz, amit szeretünk, sem, mint ahhoz, hogy egy olyan területen legyen diplománk, amit nem is igazán kedvelünk. Hosszútávon nem csak karrierünkre, de mentális egészségünkre is jó hatással lesz, ha követjük céljainkat és nem félünk kipróbálni új dolgokat.