Az antarktiszi jégtakaró olvadásának mértéke
Napjaink korszerű kutatási témájának számítanak a globális felmelegedés kapcsán megindult sarki jégtakaró olvadására vonatkozó vizsgálatok. Míg az északi féltekén a jégtakaró drasztikus pusztulása jól ismert tény, az antarktiszi folyamatok mikéntje egészen a közel múltig nem volt egyértelmű.
A jégtakaró időbeli válatozásainak vizsgálatára különböző jellegű méréseket végző műholdak seregét helyezték üzembe. A hazai kutatók számára jól ismert a nehézségi erőtér időbeli válatozásainak mérésére pályára állított GRACE elnevezésű műhold. Ezen műhold méréseinek segítségével az Antarktisz kontinens területén az elmúlt években észlelt tömegátrendeződések határozhatók meg. A tömegátrendeződések 2005 évtől kezdve határozottan negatív előjelűek, ami tömegek eltűnését jelenti, közvetve a jég pusztulására utal. Az Ohio State Universityn kutató kollégákkal kidolgozott eljárással kimutattuk, hogy az antarktiszi jég nem csak hogy pusztul, hanem a pusztulásának a mértéke határozottan fel is gyorsult.
A hazai szakma az óceáni vízszintek magasságágának mérésére tervezett, ún. altimetriai műholdak alapelvét ugyan ismeri, de ilyen irányú kutatásokat nem folytat. Az utóbbi években a jégtakaró pusztulásának mérésére különösen fontosak azon speciális altimetriai műholdak, amelyeket kifejezetten a jégtakaró magasságának meghatározására alakítottak ki. Ezek mérésinek feldolgázásában az Ohio State University kutatói különösen nagy tapasztalattal és szakmai elismertséggel bírnak. A jégtakaró magasságának időbeni változásai ugyancsak annak pusztulására utalnak.
A gravimetriai műhold mérései alapján az eltűnt tömegek meghatározása során nehézséget jelent, hogy a kontinensek állandó mozgásban vannak, így nem határozható meg egyértelműen, hogy az észlelt tömegátrendeződés milyen mértékben tudható be a kontinens mozgásával kialakult tömegátrendeződésének, illetve a jégtakaró olvadása következtében fellépő tömegátrendeződésnek. Ezen segíhet az, hogyha a gravimetriai műholdak méréseit és az altimetriai műholdak méréseit együttesen értelmezzük. Az Ohio State Universityn töltött időszakban kidolgoztuk egy ilyen eljárás alapelvét, amely teljes kidolgozása és alkalmazása időigényes, így megegyezünk a hosszabb távú szakmai együttműködésben. Különösen fontosnak találom kiemelni Jun-Yi Guo, C K Shum és Hyong Ki Lee kollégák segítségét. Összességében a Bolyai-Kelly ösztöndíj által szolgáltatott lehetőség mind szakmailag, mind szakmapolitikailag nagyon hasznos eredményeket szolgáltatott, és megalapozta a hosszútávú együttműködés lehetőségét.
Födlváry Lóránt